azért szerűség, mert úgy dereng, hogy a derelye burgonyás tésztából van. tévedek? én pedig egy sima tészta tésztába töltöttem a szilva lekvárt.

az egész azzal kezdődött, hogy mindenképpen akartam gyúrni egy tésztát, hogy elkészítsem azt az ételt, amit a Noémi mutatott be nekem. egy ízes camembert sajt tetején a penész rétegbe léket vágunk, rozmaringot szórunk rá és egy-két gerezd fokhagymát rászeletelünk. én most egy pár csepp olíva olajat is tettem rá, aztán a saját fadobozába papír nélkül visszatéve megy a sütőbe, ahol 180 fokon kb 25 perc alatt a belseje teljesen megolvad és mikor a tészta megfőtt, (ne felejtsétek, hogy a tészta sosem várhat, de ez esetben az öntet sem, úgyhogy igazán jól kell időzíteni, bár a sajtban van egy kis türelmi idő, ha visszaveszel a melegből, simán megvárja, amíg megfő a tészta.)

amikor minden kész, a sajtot ügyesen megfogva egyszerűen ráöntjük a tésztára a megolvadt belsőjét és alaposan összekeverjük. a sajt héja, ha minden jól megy ropogósra sült, és habár az eredeti recept szerint ő megy a kukába, én apróra vágnám és megszórnám vele a tányért tálalás előtt. (a Noéminél én rágcsáltam el, de most is elfogyott friss kiflivel) a tészta főzővizét érdemes rendesen megsózni, mert a sajt elég sótlan.

ja, és habár magában is elképesztően finom, mindenképpen segít neki egy jó kis saláta. a Noémi rukolát adott hozzá, én most csak egy pár félbevágott koktél paradicsomot permeteztem le egy kis málna ecettel.

na, de nem is erről akartam beszélni.

mikor már tudtam, hogy meggyúrom azt a tésztát, kihúztam a fiókot, ahol a tartós cuccokat tartom és hirtelen ott termett egy csatos üveg, benne sűrű, majdnem fekete szilva dzsem, amit a Noémi sütött, még a tavalyi szilva szezonban, azt töltöttem bele a vékonyra nyújtott tésztába (fele 55-ös, fele durum, egy tojás, só és víz)

piszkei élesztő nélküli morzsát használtam, durvább, sötétebb és ízesebb a hagyományos zsemlemorzsánál. vajban pirítottam meg és a megfőtt derelyéket beleforgattam.

a kislány segített kinyújtani a tésztát és darabolni a derelyét, de végül megenni a sajtosat segített.

(ha estleg aggódnátok a diétám miatt, hát rendben, aggódjatok)

Most egy pár napig nem blogolok. Nem eszek, és nem írok diétás ételeket. Nincs kedvem.

Ma libamellet sütöttem és hozzá hagymalekvárt és a biztonság kedvéért egy pár szelet almát is megpirítottam olíva olajon. A kedvenc kenyeresemtől hoztam hozzá ciabattát.

  Persze, ha akarjátok, írok nem diétásat is, csak szóljatok.

A blini recept:

  A 350g padlizsánt (27) nagy darabokra vágtam és kerek 10g olíva olajon (820) egy vokra hasonlító edényben letakarva, enyhén sózva tűzre tettem. Apróra vágott gyömbért (80) és fokhagymát (137) dobtam rá, és óvatosan szója szószt (54) csepegtettem rá.

Hát, ennél egyszerűbbet már tényleg nem tudok.

Szeretem a Grana Padano-t. Elképesztően fel tudja dobni az ételeket, intenzív íze miatt leginkább fűszerként használom. Döbbenetes a hatása egy kis rizsre, vagy egy krémlevesre. A parmezán alternatívája, de én sosem teszem olaszos tésztákra egyiket sem, hacsak nem ő maga a fő íz. lehet kapni reszelve, darabolva, és nagy tömbökben is. Mivel remekül eltartható, én tömbben szeretem vásárolni.

A Wikipedián talált szócikk szerint a Grana Padanot ciszterci szerzetesek alkották a többlet tej hasznosítására. A XII. század óta készítik, és 1477-re az egyik leghíresebb olasz sajtként volt számon tartva. Neve utal szemcsés állagára, és egy Pianura Padana nevű völgyre. Úgy, mint a Parmigiano Reggiano, a Grana Padano is egy félzsíros kemény sajt, amit lassan főznek és akár 18 hónapig is érlelnek.

A sajt készítése egész évben folyamatos és a minőség évszakonként és évenként is változhat. Általánosságban hasonlatos a parmezán sajthoz (Parmigiano Reggiano), de a Grana Padano kevésbé omlós, lágyabb és nem annyira harsány az íze, mint a szintén híres rokonáé.

Nagy kerek sajtról van szó, az oldalai kicsit domborodnak, vagy majdnem egyenesek, az arca lapos. Az átmérője 35 és 45 cm között változik, a magassága 15 és 18 cm között. Egy-egy sajtkerék 24 és 40 kiló között van. A vékony héja fehér, vagy szalmasárga.

Imádom

Imádok tésztát gyúrni. És tulajdonképpen 100gramm liszt csak 350 kcal körüli energiaértékkel bír, úgyhogy felveszem a tésztákat is a diétás menümbe.  

Nyers zöldségeket enni isteni dolog, erről később kisnovellát fogok írni, de a frissen sült kenyér… hát igen.

Az avokádóban szuper sok kalória van, ahhoz képest, hogy zöldség. Ezért csak módjával tesszük a salátába is, én például, most egy adagba csak egy felet tettem, viszont az egy szép nagy, héjastul, magvastul 350 grammos darab fele volt.

a tengeri halfilét (77) egyszerűen megpároltam.

a spanyol omlettben van precízen kimért 1 deka oliva olaj (820) amin vokban megpirítottam a kockára vágott 25 deka burgonyát (94) és a 15 deka vöröshagymát (40). közben megdinszteltem 15 deka zöldborsót (90). mikor a borsót is hozzáadtam, már csak párszor pörgettem meg őket a vokban.

három felvert tojást (68) kevertem hozzá, és egy olyan edényt választottam, amiben az egész keverék kb. 5 cm magasan megállt. így lassú lángon hagytam megdermedni. egyszer meg is fordítottam egy lapos tányér segítségével, amire ráfordítottam az omlettet és arról az edénybe visszacsúsztattam.

az egész lepény 720 kalóriát tartalmazott és 740 grammos lett. köretnek elég volt egy 15 dekás szelet, az ugyanakkora halfiléhez.

(köztünk szólva ez az omlett kicsit súlyos lett, nagyon laktató, egy kicsit talán túlzottan is, én hanyagolni fogom.

mellette szól, hogy eszembe sem jutna utána nassolni, és az is, hogy az 5 évesnek joghurttal megkenve nagyon ízlett, 119 pontot adott rá)

imádom ezt a levest, és nem csak most a diéta idején, de bármilyen téli napon tudok belőle enni. legjobb persze, a jó fekete kenyérrel és friss tejföllel, a kolbász is legyen csípős, ha lehet házi. de nem lehet, úgyhogy ez a könnyű verzió.

azzal kezdem, hogy 80gr vékonyra szeletelt gyulai kolbászt (502) egy lábasban közepes lángon pirítani kezdek, hogy a zsír kisüljön belőle. arra dobom rá, a csíkokra vágott vöröshagymát (40), ez egy szép nagy fej volt, kb. 180gr. egy darabig együtt dinsztelem őket, közben kerül bele babérlevél, néhány szem rózsabors, esetleg kömény.

a savanyított káposztából (20) fél kilónyit használok és mielőtt a lábosba teszem a hosszú szálakat elvágom, (csak pár mozdulattal), mert különben lehetetlen kanállal megenni. a savanyú káposztát nem csak azért érdemes megkóstolni, mert sosem ugyanannyira sós, vagy savanyú, mint legutóbb és ezért könnyű elrontani, de azért is, mert valahol azt olvastam, hogy aki beiktat a napi étrendjébe 10dkg-ot belőle, az már elindult a súlyvesztés útján. hát nem tudom... viszont finom és tele van vitaminnal. cé.

most már csak összekeverem őket, aztán öntök rá másfél liter vizet (0)(!!!) és hagyom, hogy összeforrjanak. só, ha kell.

a diéta kedvéért csak egy kanál joghurtot teszek bele, és megeszem. jaj, nagyon finom...

a kicsit több, mint 2 kiló levesben van 572kcal, ha marad holnapra is, akkor még finomabb.

kellenek a pikáns ízek, ha lehetne, reggeltől estig chilit harapdálnék, mondjuk egy jó sültzsíroskenyérhez.

de igazából a kínai kelt (16) éppen csak megforgattam egy csepp olívaolajon, sóval, egy gerezd karikákra vágott fokhagymával.

valahol azt olvastam, hogy a levesek elveszik az ember étvágyát, úgyhogy most kétégbeesetten pucolom meg a nagy fej vöröshagymát (40) és tűzre rakom egy lábosban egy evőkanálnyi olajon (928), megsózom, közepes lángon hagyom, míg megpucolom a nagyra nőtt céklát (31), amit dobókockányi darabokban a hagymára dobok, azt tervezem, hogy a végén leturmixolom, krémleves lesz belőle.

kb. 20 deka hámozott, kockázott paradicsomot (23) teszek még hozzá.

vízforralóban melegítek vizet, amivel majd felöntöm. amíg a víz felforr, köményt és babérlevelet teszek hozzá. köményből egy fél teáskanálnyit, babérból 3 szép levelet. rövid gondolkodás után hintek rá egy kis fahéjat. amint megcsap a fahéjas levesalap illata, tudom, hogy jó ötlet volt, finom lesz.

felöntöm a forró vízzel és hagyom összefőni a zöldségeket. mikor a céklát már elég puhának találom, amihez nem kell sok idő, mert szerintem sokkal finomabb ha nincs pépesre főzve, leveszem és mikor kihült annyira, hogy nem veszélyesen forró, botmixerrel adok neki. (előtte kihalásztam a babérleveleket)

máris finom, de még nincs kész: miután a tányérba merem, adok hozzá ecetet/citromlevet, sót, egy harissa paszta nevű csípős krémet, (amit az észak-afrikai arab konyhának köszönhetünk. fűszerek és chili keveréke, ami cékla és répa péphez van keverve, de a lényege persze az, hogy csíp, mint a fene.) mikor ezeket összekeverem, egy kanál joghurtot (55) is teszek bele, ami lehűti a levesem, és egy kicsit megszelidíti a vaduló ízeket.

nekem nagyon ízlett, és kb 5 tányérnyi lett. mindet én ettem meg, de akkor sincs baj, mert az egészben mindössze 363 kcal van. durva, hogy ennek majdnem a fele az olaj, amin a hagymát dinsztelem.

legközelebb nem biztos, hogy összemixelem, mert darabosan is nagyon csábító volt, és ráadásul így hiányzott belőle valami, amire rá lehet harapni. kruton? max a soványoknak. bár nekik tudnék még egyet s mást ajánlani, amit beletehetnek ebbe a levesbe...

aznap, amikor elhatároztam, hogy kicsit odafigyelek, hogy mit és mennyit eszek, már reggel éhes voltam, pedig általában dél előtt nem szoktam enni. (bezzeg dél után...) szerencsére volt itthon egy csomó zöldség, amiket ugyan nem nyersen akartam megenni, de most mégis így hozta a sors. korlátlan mennyiségben ropogtattam a karalábét (39), sárgarépát (40), ettem egy fél banánt is (110/db) aztán szenvedtem tovább az éhségtől.

délután aztán jött a tonhalas karalábé. egy szép fej karalábét vékony csíkokra vágtam, szerintem jobb, mintha reszeltem volna, és ráborítottam egy doboz lecsöpögtetett tonhalat. külön figyeltem rá, hogy ne olajos, hanem sós vizes verzió legyen, abban kb. 100 kalória van 100 grammban, de a dobozban csak 56g a cucc, így annyi volt a kalória is.

a majonézemre azt írták, hogy 15g-ben van 100kcal, ezért a konyhamérlegemre állítva a salátát mértem rá szánalmas 8g!!! -ot. (nem mintha nagy majonéz rajongó lennék, de a tonhalnak olyan jót tesz.) pár csepp citromot tettem rá, összekevertem, megettem, isteni volt.

számolok:

20 dkg karalábé 80kcal

56 g tonhal 56kcal

8 g majonéz 50kcal

186kcal összesen

aki bátor, az tehet hozzá keménytojást (68/db) vághat bele paradicsomot (23), bár a paradicsom a pasim szerint nem illik a halhoz, szerintem nagyon. 

legközelebb apróra vágott friss mentát is teszek majd bele...